találkozások így vagy úgy

találkoztam egy furcsa emberrel. hogy nem véletlen (mint ahogy semmi sem az), hogy éppen most találkoztunk, abban biztos vagyok. a "találkoztam" sem a legjobb kifejezés, mert alig láttuk, inkább csak hallottuk-olvastuk egymást. egy darabig nem értettem. de most már értem. őt. az utóbbi sok év magammal kapcsolatos felismeréseit köszönhetem neki. mert elég bátor volt ahhoz, hogy szembeálljon velem, a szónak az átvitt értelmében. mert mindenre rákérdez. mert nem hagy kimondatlanul semmit. mert meri megkérdőjelezni az igazamat. mert elég (és most őt idézem) "paraszt" ahhoz, hogy őszinte merjen lenni. tanultam, tanulok belőle(d). és köszönöm. itt. neked.

kicsit írok

megjöttem. felfrissülten. szabadságról. hegyekből. otthonról. innen-onnan...

s látom, hogy néhányan felfigyeltetek rá, hogy megint létezem a virtuális térben is :)

rájöttem: szeretem ezt a várost! megmosolygom, ha valamilyen irányból újra megérkezem ide. haza. sőt megkockáztatom: ha hosszabb ideig nem vagyok itt, akkor hiányzik is. a hangulata, a kedves helyek, az emberek, a munkám, az emlékek. összegyűlt az évek alatt, és sokminden teszi széppé. és ami biztos: itt a szívem is...

ez most ilyen lett.

itt

visszajöttem. és azt hiszem most már maradok is.

Megoldás

Megoldás?

.... mert egyszerűbb elfutni, mint ott maradni, nem szembenézni az érzéssel, és nem a szemébe nézni, nem táncolni vele... Ez valami olyan érzés, amit rég nem éreztem. Ahogyan megölel, ahogy a kezemet megfogja, ahogy megérint... eltűnik a magabizto nő, aki amúgy a hétköznapokon vagyok, mert mellette nem kell annak lennem, és ezt öszötönösen érzem. Arra kíváncsi, milyen vagyok ÉN valójában... És nincs mit tagadni: megijedtem... igen. Ha valaki megagyarázná nekem, miért, annak örülni tudnék. Vagy egyedül kell rájönnöm? Hm?

#86

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.”

(Veronica A. Shoffstall)

25.

Hát elfelejtetted... a 25.-et... nem mintha bármi jelentősége is lenne annak, hogy mennyi az annyi pont most... Tavaly se voltál itthon, de üzentél,  írtál, éreztem, hogy fontos Neked. Lehet most is az... érezlek már annyira, vagy MÉG annyira, hogy tudom: megfordult a fejedben a napokban, hogy nem akarod elfelejteni... nem baj no... jó ez így, dolgozik az idő... s úgy néz ki, most mellettünk, értünk.

Vannak barátaim, sokan szeretnek, és kimondhatatlanul jó érzés! Köszönlek Titeket! Szerencsés ember vagyok...

Most ennyi voltam, negyed évszázad bölcsességével a hátam mögött :)

Új bejegyzés

Azt mondja Mesy barátném, hogy írjak. Hát ennek a felszólításnak engedve, írok... :)

Misi mondta egyszer, hogy nem tudja eldönteni, szereti-e a blogbejegyzéseimet, vagy sem, mert sokszor annyira magamnak írok, hogy abból más (adott esetben ő) nem ért semmit. Pedig igen, Misikém! Pont az érti, akinek értenie kell. Végső soron meg ki másért írnám a blogomat, ha nem magamért...

Hosszú volt az elmúlt két hét, sokat dolgoztam, gyakorlatilag reggeltől estig. Közben persze nagyon élveztem, mert csupa olyan dolgot csináltam, amit szeretek, és amiről gyermekkorom óta álmodozom... Nehéz is volt, nagy kihívás, de abszolút megérte. És talán-talán lesz még egy munkahelyem, bár nagy leépítésekről hallottam tegnap... de: ha ott a helyem, akkor ott leszek, én hiszem.

Ismét musicalre készülünk: 20. - án, este fél 8 - kor a Belvárosi Templom udvarán adjuk elő. Nagy sikerünk van, már-már érthetetlen. Ez a harmadik előadásunk, és valószínűleg lesz még. Nagyon élvezzük, és lesz folytatás is, új dalokkal! Remek csapat, jó együtt lenni, dolgozni, énekelni.

Leballagtam. Megint. Szép volt. S azt hiszem most már nincs több mentség, meg tanulósdi... ideje felnőttnek lenni, és dolgozni, eltartani magam... s költözni is kell, ha úgy vesszük, a házigazdáim még segítenek is abban, hogy a saját lábamra álljak. Juckó nagyon fog hiányozni, és a szomszéd fiúk, meg az ablak-randik... valami változik, lépnem kell, nem fogom pislogva nézni, hogy az életem "élődik", járom az utam, és hiszem, hogy jó helyen vagyok, és jó úton haladok. Hiszem... ezt is.

A minap volt egy szívmelengető beszélgetésem  egy kedves emberrel, aki megkérdezte, boldog vagyok-e, és teljesnek érzem-e az életem. Igen! Határozott IGEN volt a válaszom! Az vagyok mindennel együtt, mindentől függetlenül, mindazzal ami van, és ami lehet... Jó néha ezt így kimondani!

És a szavai: "Nem feledlek..." - azokat most is hallom... köszönöm! 

jó

Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra.

- Márai Sándor 

Ki tudja

... fene se tudja, mi ez, de jó...